Mohács gazdag zenei életének jellegzetes szeletét jelentik a tamburazenekarok, melyekben apáról fiúra öröklődik a különösen a déli szlávoknál használatos hangszer mesteri megszólaltatásának titka. E pengetős instrumentumot, illetve az ebből kialakult hangszercsalád tagjait közel másfél évszázada veszik kézbe a soknemzetiségű Duna-parti város zenészei: az általuk megszólaltatott dallamokat az itt élők és a vendégként ide látogatók mindig nagy örömmel hallgatták és hallgatják…

Az természetes, hogy a tambura az itt élő sokácok és szerbek nemzeti hangszere, de a Duna- parti városban a cigányzenekarok is a tamburára épülnek, s nem a hegedűre. És kevés olyan magyar család létezett, amely ne ismerte és szerette volna a tambura hangját.
Az idők során kialakult, többnyire kedvtelésből muzsikáló zenészdinasztiák ápolták és ápolják tovább a tamburázás örökségét: játékuk az ország minden részébe elvitte már és viszi ma is Mohács jó hírét. Neves népzenekutatók, zeneszerzők – Sárosi Bálint, Vujicsics Tihamér vagy Vikár Béla – méltán nevezték Mohácsot a tambura fellegvárának. Szimbolikus az is, hogy a tamburafesztiválnak a Schneider Lajos néptanító-muzsikusról, a mohácsi népdalkincs összegyűjtőjéről elnevezett művészeti iskola ad otthont.

Napjainkban 5-6 együttesben mintegy ötven zenész játszik Mohácson. Az ő dédelgetett álmuk valósult meg sokak összefogásával és támogatásával 2007-ben az első Mohácsi Tamburafesztivál sikeres megrendezésével.
Mohács Város Önkormányzata a város új kulturális stratégiájában a hagyományos nagyrendezvények sorába emelte a Tamburafesztivált. Így az önkormányzat kulturális és oktatási intézményein keresztül részt vállal mind a szervezésben és rendezésben, illetve a finanszírozásban is.